nemdolgoz

Minden ember más. Minden nő más. Minden terhesség más.
Én elég rosszul viselem ezt az első időszakot, főleg a délelőttök a kemények. Felkelek, szédülök, émelygek, éhgyomorra hányok...stb. De amennyit csak tudok fent vagyok, anyuval elsertepertélek a konyhában, de óránként 5-10 percre le kell pihennem, a délutáni alvás nélkül meg nem is tudom mi lenne velem. Szóval pont a munkaidő az, amikor a legrosszabbul érzem magam.
Így az orvosommal karöltve döntöttünk úgy, hogy a 12. hétig nem dolgozom. Nincs értelme, és nem is vagyok hajlandó hősködni, nem vagyok hajlandó lépten-nyomon elájulni, nem vagyok hajlandó 200-250 gyerek tankönyvcsomagját összeállítani, cipelni és kiosztani. Lehet, hogy ezért sokan nyápicnak tartanak, de én nem érzem magam annak. Mert nem látom értelmét annak, hogy bemegyek, 8 órát végigkínlódok, képtelen vagyok ellátni a munkámat úgy, ahogy szeretném.
Hogy mi lesz a 12. hét után? Nem tudom.
Azt tudom, hogy most ez nekünk így jó. :)