2010. február 26., péntek

örülünk

Ma kisfiúnk megteszi második nagy kirándulását, végre elkerül az intenzív osztályról és egy másik klinika babarészlegén hízik majd tovább. :)
Napi 20 milliket eszik, 12 (!) alkalommal, így már infúziót sem kap. :)
Ja és kapott csini kék bodyt, ahogy néztem kb. 50-eset, kicsit lóg még Marcin, de nekem akkor is nagyon csinos fiatalember. ;)
És a nap sztorija: ma amikor megérkeztünk épp aludt, de mintha megérezte volna, hogy ott vagyunk felébredt, nézett ránk a nagy kék szemeivel, láthatóan figyelt a hangunkra. Az Apjával kicsit megtréfáltuk a kis drágát, átmentünk az inkubátor másik oldalára és ott beszéltünk hozzá tovább, kíváncsiak voltunk a reakciójára. És mit csinált? Átfordult felénk! :o :)

A nap képe:

Szépség:

Apa és fia :


2010. február 24., szerda

jelent

Marci most már 17 milliket eszik alkalmanként, ha eléri a 20-at, akkor lekerül az infúzióról és várhatóan hétvégén már elkerül az intenzív osztályról is.
Pénteken volt szívultrahangja, ott kimutatták, hogy van egy kis szívizomvastagodása, amivel egyelőre nincs teendő, csak folyamatos kontroll.

2010. február 21., vasárnap



„Nőjj, növekedj olyan nagyra, Mint kertben a szép olajfa, Mint a szegfű, szépülj szépen, Szállj, mint sólyom száll az égen, Fuss, mint a víz fut medrében, Ugrálj, mint a nyúl a réten. Lábad hasztalan ne járjon, Aki meglát megcsodáljon!”
(ford. Nagy László)

2010. február 20., szombat

álom, édes álom

2010. február 19., péntek

jó hírek

Tegnap voltunk Marcinál és már vihettem neki a tejet, mert már alkalmanként ÖT millilitert eszik a kis drágánk. Remélem hamarosan arról számolhatok be, hogy kézbe vehetem, vele lehetek és szoptathatom... :)

2010. február 18., csütörtök

Drágaságunk

2010. február 17., szerda

történetünk

A mi történetünk nem szokványos szüléstörténet. Kálváriánk január 26-án kezdődött, amikor a félegyházi orvosom KÉT napra befektetett kivizsgálásra a kórházba. Akkor még senki nem gondolta, hogy ennyire súlyos a helyzet. A két napból Félegyházán egy hét lett, aztán 31-én éjjel rosszul lettem, az orvosom úgy döntött, hogy Szegedre vitet mentővel, ahol ha már éjjel császárra kerülne sor, ott jó kezekben lesz Marci is.
Két nap után már láttam, hogyha nem szerzünk Szegeden is saját orvost akkor qrva nagy gáz lesz, mert azon túl, hogy kaptam a vérnyomáscsökkentőt és megnézték, hogy mennyire dagad a lábam nem történt semmi. Én meg tisztában voltam azzal, hogy itt szinte napi vizeletkontroll kellene, vérvétel, CTG..stb. És mégsem történt semmi. Drága férjem addig telefonált, amíg sikerült kezelőorvost találni, és ráadásul egy nagyon emberséges, normális, jó szakembert. Érdekes módon ettől kezdve naponta néztek a babánál szívhangot, engem is elkezdtek vizsgálni, kaptam infúziót, naponta tudtam a dokimmal beszélni. Közben a testem egyre jobban betorzult. A fejem és minden porcikám is egyre jobban vizesedett, a fehérjét is nagyon ürítettem, egyedül a vérnyomásom nem ingadozott. 11-én éjjel iszonyatosan elkezdett görcsölni a gyomrom. Szóltam az ügyeletes szülésznőnek és orvosnak is, akik lerendeztek azzal, hogy nagyon fent van a gyerek és ő nyomja a gyomrom, közben másnap kiderült már a májam kezdte felmondani a szolgálatot, nem bírt a sok méreganyaggal. A bébi CTG-je délelőtt katasztrófális lett. Szaggatott és kihagyott a frekvencia, így az orvosom miattam és miatta is az azonnali beavatkozás mellett döntött. Kisebbfajta sokkot kaptam a félelemtől, annyira gyorsan történt minden. Kb. a CTG és a műtét között 1,5 óra telt el. Borotválás, katéterezés, aneszteziológussal 5 perc alatt megbeszélni a dolgokat és már toltak is a műtőbe. Iszonyatosan rettegtem, ugyanakkor tudtam, hogy mindkettőnknek így lesz a jó. A műtét maga fél órás volt, amikor kiemelték a kis Picikémet azonnal felsírt hál' Istennek, és meg is mutatták nekem. És megmutatták kis pólyában is. Édes, kis szabályos arcocskája van. :)
Aztán áttoltak a megfigyelőbe, ott töltöttem egy napot, majd visszakerültem a terhespatológiára és vártam az infókat Marciról. Nagyon kevés időt kellett gépen töltenie, gyorsan reagált a tüdőérlelőre. Most már csak egy kis oxigént kap, de az sincs rákötve a nózijára. :) A kis drága pofiját sajnos nem láthatjuk egyelőre, mert besárgult és így be van kötve a szeme, de remélem nemsokára az is lekerül róla. Ma azt mondták a telefonban, hogy napok kérdése, és kaphat anyatejet. Így amikor megyünk, akkor már vihetek is neki, mert hétfőn beindult a tejcsim is és fejem szorgalmasan. Remélem hamarosan átkerül a gyerekklinikára, ahova már én is befekszem vele és ott már majd szoptathatom is.
Hétfőn láttam először a kisfiamat. Akkor összeomlottam. Attól, hogy milyen picike, attól, hogy nem foghatom, attól, hogy ott kell hagynom... Azóta felálltam, már tudok erről az egészről beszélni, és kell is róla beszélni. Egész nap Anyuval vagyok, este a férjecskémmel, amikor csak tudunk megyünk Marcikámhoz és csak előre nézek. Két hónap és a vagány zöld-fekete hordozóban és a szépséges fehér macis szettjében fogjuk hazahozni. :)

2010. február 16., kedd

itthon

Hát sziasztok! :)
Köszönöm a sok-sok pozitív gondolatot, gratulációt, néha wapon rálestem és nagyon sokat segítettek!

Tegnap reggel kiengedtek a kórházból és most már itthon gyógyulgatok. Marcikánk Szegeden gyarapszik, amikor csak tudunk megyünk hozzá, és amint módom lesz etetni rendszeresen, akkor én is leköltözök hozzá. Hál' Istennek jól van, stabil az állapota, már csak egy kis csövecske van az orra előtt, amin kapja az oxigént. A mi szépséges, drága kisfiúnk izgága, mozgékony gyerek, fél perc alatt képes átpakolni az inkubátor egész berendezését. :)
Ami az egészben a legnehezebb, hogy nagyon-nagyon hiányzik...légüres tér van a pocakomban és a lakásban is nélküle..de csak hetek kérdése és együtt lesz a kis család. :)


2010. február 12., péntek

És igen!
Végre sikerült megtudnom, hogy mindenki jól van.
Marci baba (aki anyucija elmondása szerint gyönyörű baba ) 1500gr.
:)

végre..végre...végre


Mégsem tudták tovább húzni a dolgot és ma délben császármetszéssel megszületett Marci.
Jelenleg a koraszülött osztályon van lélegeztetőgépen.
Sajnos nem tudok többet.
:(


Mimoooo

2010. február 11., csütörtök

Ma Timcsi orvosa azt mondta, hogy a 34. hétig talán kihúzzák együtt.
Bár az eredményei nem túl fényesek.
A ctg-je tegnap is mai is jó lett.
Holnap Marci nézőbe megy.



Mimoooo

2010. február 9., kedd

A mai ctg tökéletes lett. Lesz a héten még ultrahang és méhlepényvizsgálat illetve Pipacs újra kap infúziót, vizsgálják a vérét.
Még egy hetet kellene nekik kihúzni.


Mim

2010. február 8., hétfő

Pipacs volt ctg-n 1-2 eltérés van ami nem tetszik a dokijának, ezért innen minden nap lesz ctg.
Az orvosával délután fog beszélni.



Sajnos nincs kommunikatív kedvében így többet én sem tudok.
:(

mim

2010. február 5., péntek

Ma megvizsgálták Marci babát, minden tökéletesen rendben van vele :) úgyhogy egy darabig megőrzi pocaklakó mivoltát.

Ami Pipacsot illeti egyre nehezebben viseli a helyzetet, a várakozást és a családjától is túl messze van, de végre itt a hétvége és jól meglátogatják.
Az állapotában nincs változás....de legalább most nem romlott...



2010. február 4., csütörtök

Eleinte úgy volt, hogy ma nem történt semmi és nem is akartam ide írni de sajnos közben kiderült, hogy Pipacs eredményei olyannyira gyalázatosak hogy holnap infúziót kap, ultrahangra megy és konzílium lesz a császárról....

2010. február 3., szerda

Pipacs állapota sajnos nem javul, az eredményei egyre rosszabbak viszont végre van élet a hangjában.
A rossz hírek ellenére jó volt vele beszélni egy kicsit, mert most olyan erős és bizakodónak tűnt.


Mimoooo

2010. február 2., kedd

Helyzetjelent II. :


Pipacs eredményei kicsit rosszabbodtak, holnap infúzió holnapután nézik a bébit.
Időhúzás a cél.

:(



Mimoooo

2010. február 1., hétfő

Helyzetjelent:

Pipacsot a tervekkel ellentétben Szegedre szállították át. Az állapotát tekintve nincs túl jól, az orvosok sem tudnak mit mondani neki.
Egyenlőre Marci pocaklakó és mindent megtesznek, hogy amíg lehet ez így is maradjon.

Nincs energiája mindenkinek írni, illetve annyi mindenkit hívni.
Mondjuk jelenlegi helyzetben érthető :(



Amint tudok valamit jelentkezem.


Mimoooo