még kettő..

..fogacska recéje jelent meg. A felső metszőfogak akarnak kibújni, úgyhogy az esti hisztik lehet hogy tényleg ennek köszönhetőek. :)

pakol

Sok szülővel ellentétben én nem rendeztem át a lakást, csak azért mert gyerekem lett. Pedig Marci most már jön-megy, pakol, rángat, tör-zúz. Azaz pakolna, rángatna,törne-zúzna, ha hagynám. Mert lakásátrendezés helyett, inkább elmondom egy nap ezerszer, hogy "nem szabad", és inkább megyek utána, de semmi kedvem a tárgyaknak új helyet találni. A dohányzóasztal innentől kezdve legyen üres, és a tévéállványra se rakjak semmit?  Vagy ne legyen virág a nappaliban? Na nem. Majd szépen megtanulja mit szabad és mit nem. :) Egyelőre én győztem. Azt már elértem, hogy a teamécsesket nem rágja meg, hanem pakolássza. Azt meg kivételesen szabad. :)

nem értem

Marci mostanában délután négy órára extra nyűgös lesz. És ez teljesen független attól, hogy mennyit alszik ebéd után. Tegnap keveset aludt és ráfogtam arra, viszont ma majdnem három órát tudott pihenni és ennek ellenére megint kezdi a nyűglődést. Biztos, hogy nagyon elfárad mióta elkezdett mászni, mert egész nap jön-megy, de ez akkor sem normális szerintem, hogy fürdetésig csak kínlódunk. Tippek? :)

1. születésnap képekben

előzetes:)

Boldog 1. születésnapot Kisfiam!

kórházból jelentjük/még Szegeden

Ma visszaolvasgattam a 2010-es postokat, amik ezek alatt a címkék alatt íródtak. Valahogy olyan távolinak tűnik az egész, pedig csak egy éve történt minden. Távoli, mégis minden éles, minden pillanat beleégett az agyamba. De már valahogy nem szomorítanak el a képek sem, és a bejegyzések sem, inkább csak hihetetlennek tűnik, hogy az a csöpp, sovány, csont és bőr Marcika, bizony ugyanaz a Marcika aki most egy kis vasgyúró, ügyes, okos, kilenc kilós, 80 centis kisfiú.
Az én drága kicsi fiam...

11 hónapos montázs :)

bejelentkezés

Jó régen írtam ide. Nem azért, mert nem volt kedvem. Egyszerűen nem nagyon volt mit. :) Szépen csendben telnek a napjaink. Marcinak van egy klassz napirendje, amihez tartva magunkat a hisztik is elkerülik a házunk táját. Legalábbis egyelőre. :D Persze próbálok optimista maradni, de a majd' egy év alatt egy valamit tutira megtanultam, soha nem biztos semmi és bármi akár egyik percről a másikra is megváltozhat. Mint pl. most a napközbeni alvás. Eddig Marcusnak tökéletesen megfelelt, hogy a földön bevackolok vele és már aludt is. Na most kb. két hete csak a hordozójában (amit már jócskán kinőtt), hajlandó elaludni, és úgy, hogy hintáztatom. :o

A Dévény-kezelés továbbra is zajlik, és hál' Istennek továbbra is látványos eredményeket hoz. Marci ugyan felállt már pár hete, de mászni az istennek se akart, csak kúszni, vagy ahogy mi hívtuk mostanság fókázni. És ez nem volt jó, nagyon nem. Viszont a múlt heti kezelés után most már csak mászik, a kúszást szerencsére kezdi elfelejteni és innentől kezdve a felállás sem tilos, sőt... :)

Lógok még a 11 hónapos képekkel, de nem találom a fényképezőm kábeljét, úgyhogy ez továbbra is függőben marad. Remélem nem Marci dugta el valahova... :D

Egyelőre ennyi.
Ja még valami: nekem hihetetlen hogy jövő szombaton 1 éves lesz Marci!!!