Majd' két hete nem írtam ide.
A helyzet az, hogy már van kis pocakom. Bizony. A Pocak meg én barátkozunk. Kölcsönösen méregetjük egymást a tükörben, és nekem határozottan tetszik a Pocak. Remélem én is neki. :)
A folyamatos rosszullétekből csak a reggeli émelygés maradt meg, egyre jobban erőre kapok, egyre energikusabb vagyok, de egyre többet sírok ezzel párhuzamosan. Bőgök szinte mindenen. Aztán, ha kibőgtem magam újra helyreáll a világ rendje.
Kicsit kívánós is lettem. Az új favorit a savanyú káposzta. :)
Csütörtökön találkozom újra Dinivel, remélem lesz róla új fényképünk is, azt meg még jobban, hogy Apának is sikerül velünk jönni. :)