2012. augusztus 22., szerda












2012. július 5., csütörtök

sok-sok kép megint :)













2012. május 6., vasárnap

Maminak nagyon sok szeretettel! :)

Ha csak egy virág volna, 
én azt is megkeresném. 
Ha csak egy csillag gyúlna, 
fényét idevezetném. 
Ha csak egy madár szólna, 
megtanulnék hangján. 
Ami csak szép s jó volna, 
azt a Maminak adnám.




2012. május 4., péntek

sok-sok kép! :)










2012. április 26., csütörtök

Marci számol :)

Egy, tettő, háo, né, ö, ha, nyó.. :)

2012. április 14., szombat

szösszenetek

Újabban rászoktam, hogy egy-két Marcival kapcsolatos apróságot a facebookon osztok meg, pedig itt lenne a méltó helyük:

Marci a kiszanált újságokat nézegeti és egyszer csak megszólal: Anya! Odarohanok, remélve, hogy a képen nem egy medve van. :D De nem, hanem Milla Jovovich. :D 
Gondolom a haja volt megtévesztő, én pedig megnyugodtam. :D 


*


Marci kicsit náthás volt a héten, folyamatosan szívattam az orrát. Gondolom,hogy ne csak ő "szenvedjen",az előbb a plüssmajom orra is tiszta lett. :)


*


Marci és a csokinyúl esete: miután jóízűen elfogyasztotta a tapsifüles füleit, adott neki 5 cuppanós puszit kárpótlásul. :D

2012. április 5., csütörtök

....

Én egyszerűen  "csak" egy anya vagyok, a legjobb tudásom szerint.

Anya, aki nem hasonlítgatta soha a gyerekét más gyerekhez, mert Marci egyedi és megismételhetetlen, ahogy minden gyerek az, szerintem...Messziről kerülöm a bezzeganyákat, mert ha van amit igazán rühellek, azok pl a következő kérdések: "hogyhogy a te gyereked még nem szobatiszta???" "még nem jár, úristen ???" bezzeg az én gyerekem már lassan ledoktorál... és sorolhatnám a  végtelenségig. :)

Az ősanyákkal sem igazán tudok azonosulni, akik lelakottan róják délelőtt és délután is a köröket a játszótéren a kinyúlt mackójukban minden nőiességet nélkülözve, kócosan, igénytelenül... és akiknek a legnagyobb élmény az életükben egy nagy kakaóscsigát elmajszolni a babakocsi tologatása közben növelve ezzel amúgy sem kicsiny méretű feneküket. Az ősanyák azok, akik nem nevelnek, mert minek az? A gyerekre nem szabad rászólni, mert lelki sérült lesz, az ő gyereke lebonthatja a játszótéren a hintát is, akkor is csak elnézően mosolyog..

Én egyszerűen "csak" egy anya vagyok a legjobb tudásom szerint.


Aki terelgeti ugyan a gyerekét, de nem kényszeríti bele semmibe, ami neki esetleg nem jó. Aki, hagyja kibontakozni, hagyja gyereknek lenni, hagyja élni, nevetni, játszani önfeledten amíg csak lehet, mert egy gyerek az legyen gyerek és ne egy minifelnőtt....Ugyanakkor következetesen nevelem is Marcit, tudja mit lehet és mit nem, mik a határai. Igen, a hideg víz is jó barátunk, mert a hisztit valahogy kezelni kell, és nálunk ez volt az igazán hatékony megoldás. Valahogy meg kell találni az arany középutat, és bár nem mondom, hogy én tojtam a spanyolviaszt, azt hiszem nekem sikerült. Én nem rohanok állandóan valahova a gyerekkel, megvan a nyugis napirendünk, van játék, de van időm főzni is, netezni is, van időm magamra is. Szórakozni is eljárok olykor-olykor, mert ki mondta, hogy egy anyának nem jár a kikapcsolódás?
Szerencsére kimondhatom, hogy ennek köszönhetően Marci egy jókedélyű, kedves, barátságos, ugyan kicsit(?) akaratos gyerek lett...akivel - ha épp nincs telihold :P - nagyon jól telnek a napjaink.. :)