félig ördög félig angyal

Keddtől péntekig rá sem ismertem Marcira. Nem volt vele semmi gond, sokat aludt, játszottunk, beszélgettünk, csak akkor ordított, ha szívatták az orrát. Tegnap hazakerültünk és azóta elszabadult a pokol. Folyton velem akar lenni és kézben, az apja szinte le van ejtve. Ha leteszem a kiságyba ezerrel ordít, csak nálam marad meg. Aztán délutánra totál lefárad és alszik. Szóval a kórházi bentlétnek ez a hozadéka, remélem gyorsan elmúlik.