2011. február 8., kedd

kórházból jelentjük/még Szegeden

Ma visszaolvasgattam a 2010-es postokat, amik ezek alatt a címkék alatt íródtak. Valahogy olyan távolinak tűnik az egész, pedig csak egy éve történt minden. Távoli, mégis minden éles, minden pillanat beleégett az agyamba. De már valahogy nem szomorítanak el a képek sem, és a bejegyzések sem, inkább csak hihetetlennek tűnik, hogy az a csöpp, sovány, csont és bőr Marcika, bizony ugyanaz a Marcika aki most egy kis vasgyúró, ügyes, okos, kilenc kilós, 80 centis kisfiú.
Az én drága kicsi fiam...

6 megjegyzés:

  1. Igazolom, hogy ez mind igaz! Életben mégsokkaljobban!!!:)

    VálaszTörlés
  2. Szerencsére azt mondják : idekint van idejük megnőni. :) Jó, hogy így történt. :)

    VálaszTörlés
  3. Hihetetlen, hogy már egy éves lesz a kicsi fiad!:-)))
    Ha nem jönnék addig, akkor nagyon sok boldog születésnapot kívánok Marcinak:-)))

    VálaszTörlés
  4. Szerencsére szépen utolérte magát és nagyon édes kis srác vált belőle! Ügyesen drukkoltam :-)

    VálaszTörlés
  5. Jó sok minden történt ez alatt a röpke idő alatt...Egy igazi survivor a drága:-)))
    Édes..és sokat nőtt!!Így tovább!

    VálaszTörlés