mindenki ismerőse

Azok lettünk mi a kisfiammal. Egyszerűen nem tudok végigmenni úgy a városban a gyerekkel ügyeket intézni, hogy legalább öt vadidegen nő ne tenné fel ugyanazt az idegesítő kérdést: " És mennyi idősek vagytok?" Legszívesebben azt válaszolnám, hogy pont 30 évesek. Mert a kettőnk életkora most pont ennyit tesz ki. De mivel jólnevelt kislány vagyok, így megmondom Marci életkorát. Erre jön a következő roppant idegesítő kijelentés: "Igen? Olyan picike." Erre már kezd felmenni bennem a pumpa, de még mindig udvarias mosollyal az arcomon válaszolok, hogy miért ilyen picike. Aztán jönnek az óóóóó, de sajnálom és jajjj, majd megnő sablondumák, na meg hirtelen mindenki előránt egy koraszülöttes sztorit a zsebéből. Nem értem az embereket. Én is nőből vagyok, és soha eszembe nem jutott leszólítani vadidegen babakocsis nőket, csak azért, hogy mennyi idős a gyereke és hogy jajjdecukimukizzak. Na mindegy, ahogy ismerem magamat legközelebb már nem leszek ilyen udvarias...